Lost - Inkább elveszettek, mint eltűntek

Ki vagyok ábrándulva. Idén nem tudom mi van JJ-vel, de nagyon nem sikerül neki normálisan megírnia ezt az évadot. Lehet, hogy úgy gondolták odaát, vagy esetleg valami nagyon jó felmérésből kihozták, hogy kevés a női néző. Nah gondoltak egyet, majd belehajították a Lostot második évadját egy tepsibe, rászórták a romantikus filmek kliséit, jól átsütötték és találtak nekünk. Én ezt nem értem, annyira nagy siker volt a kategóriájában, hogy úgy gondolták kiterjesztik egy minden kategóriát felölelő megasorozatra?

A Lostot azért szerettem meg, mert sok volt a fordulat, sok volt a meg nem magyarázható bizsergető kérdések, ami odaszegezett a monitor elé. Na most ha romantikát akarok, akkor megnézem a Szívek szállodáját, vagy a Narancsvidéket (bár mondjuk mostanában, azt azért kell nézni, hogy szomorú/ideges legyél pár órára). A Lostot nem ezért nézem. Kit érdekel, hogy Sun terhes? Illetve kijavítom, nagyon jó, hogy tudjuk, de muszáj egy egész részen keresztül feszegetni? Kit érdekel, hogy harmadrangú szereplők, mint Bernard és Rose hogyan jöttek össze?

Eleinte azt hittem, hogy a flashback-ek, a visszaemlékezések, azért vannak, hogy jobban megismerjük a szereplőket. Eleinte talán így is volt, de mostanra azt kell észrevennem, hogy csak időtöltés. Az idő kitöltése, hogy ne kelljen a használható szálakat továbbvinni. Régen, a flashback-ek is olyanok voltak, hogy leesett az állad a kiderült dolgoktól. Most maximum egy dolgot idéznek elő, hogy megnő az ingerenciám a tekerésre. Valószínűsítem, hogy ez azért van így, mert rájöttek odaát, hogy ha csak az izgalmas szálakat nyomnák, akkor nem lenne elég ötletük/megmagyarázásuk az eltervezett 50 évadra. A flashback-ek ugye meg fogynak, mivel a lényeges dolgok már mind kiderültek (persze tuti lehetne még kitalálni izgi dolgokat, csak hát…).

Eljutottunk oda, hogy azokat a részeket mondjuk idén, “údejóvolt”-oknak, amiket egy kis izgalommal zárnak le. (szakzsargonban: cliffhanger) Vegyük példának a mostani utolsó részt: Bernard és Rose fantasztikusan izgalmas múltját láttuk, amiből kiderült, hogy Rose-t is a sziget gyógyította meg, mint Lock-ot. Azta. “Végre” megtudtuk, hogy Mr. Eko és Charlie egy templomot épít… ehh ennél azért többet vártam. Bernard szarul szervezi a munkaerőt, mert senki nem akar kilómétereken keresztül büdös nagy köveket cipelni, egy SOS jel építésre a parton. Jack és Kate pedig elment ordibálni az esőben, és amikor ezt az egyetlen használható eseményszálat is majdnem elromantizálták, megjelent Michael. Húúúha, akár még ki is fog derülni valami a következő részekben, nem a következőben, mert ott másról lesz szó, tuti…

Amúgy nagyon jókat lehet röhögni, hogy a címek mikre vonatkoznak. Mesterien csinálják. Simán lehetne a “Megtalálja a szigetet a haditengerészet, mindenki megmenekül és véget ér a sorozat” részben, hogy Hurley ezt álmoda, aztán kész.

Már várom, hogy a következő évadban melyik kategóriát fogják meghódítani. Esetleg a sitcomokhoz csapnak át, és műröhögést vágnak be minden Sawyer poén alá. Talán a CSI nyomán Jack csapatot szervez, hogy felszínre hozzák Jin gyermekkori problémáit az osztrigák szaporodási szokásain keresztül… És nem kell izgulni, ha majd kifogynak majd a flashback-ekből, jöhet Walt kutyája, és a halak a tengerben…