Vizsgaidőszak. A kikészülés szélén.

Egy óra ötvenöt. A szemem folyik. Két napja a gépet bámulom. Nem, nem azért mert infós vagyok. Azért, mert ott van a tananyag, amit már nem voltam hajlandó kinyomtatni. A fejem fáj. Előre félek a reggeltől. Hat óra nulla nulla. Négy óra alvás. Fejfájás. Szemdörzsölés. Fejfájás. Zuhany. Fejfájás. Minimálreggeli, mivel enni reggel nem bírok. Nem a vizsga miatt. Amúgy sem. Belegondolva ez csak első vizsga lesz. Szerdán még egy. Pénteken meg még egy. Tudom, az én hibám. Kérdés. Miért tölti ki a tanulás mindig a rendelkezésre álló időt? Akármennyi is az? Kérdés. Valaki ment már úgy vizsgázni, hogy előző este már nem tanult, mert mindent tudott? Próbálom magam meggyőzni, hogy már csak ez az egy hét van hátra. Ez csak nálam nem működik? Utálok éjjel tanulni. Nektek nincs olyan magány - érzésetek? Nem jó. Nem szeretem. Ti igen? Kiváncsi lennék ki hogy készül vizsgaidőszakban. Komolyan. Nektek mi a nagy stratégia? Hogy osztjátok el a vizsgákat? Mennyit tanultok per nap? Mi az amivel eléritek, hogy a tanulással foglalkozzatok? Csak nekem nem megy? Írjátok meg ide. Elmentem lefeküdni. Drukkoljatok.

"Tudod... A hajnalért megküzd a nap, A föld az új tavaszért. Kedvesed a csókodért, Mikor végre hazaésrz. Az élet, a halállal, A szíved, ha valami fáj, Hogy továább szeress, ha bántottak, Mikor véglel bezárnál."