Bowling

Voltunk ma Szilvivel bowlingozni a Mammutban. A hely egész jó, mondjuk nincs sok tapasztalatom bowlingcenterek terén, viszont erősen el kéne most gondolkodjak, hogy mit válaszolnék arra a kérdésre, hogy:

Milyen unalmasabb sport van a bowlingnál?

Nem mondom, nem volt rossz, de mit lehet ezen tartósan élvezni... Ne értsetek félre nem a sikertelenség beszél belőlem, mert volt hogy 2 különböző játékban is kétszer egymás után X-et csináltam (lehet röhögni, nem tudom a szakszót arra, amikor egyből mindent tarolsz). Egyszerűen nem látom a fantáziát a játékban, ráadásul tönkre is tette az ujjaimat, kosárlabdázóknak ellenjavalt. Mára jutott még két album is: Imogen Heap - Speak for Yourself Határozottan jó album, de meg kell hagyni, hogy kell hozzá egy hangulat. Kicsit depis, kicsit pihengetős, oylan kellemes. A Hide and Seek című szám pedig olyannyira szomorú, hogy megkapta a legszomorúbb szám, amit valaha halgattam címe Backstreet Boys - Never Gone Na igen. Sokkal többet vártam. Az első pár maxi után egész ígéretesnek tűntek, de meghallgatva az albumot, csak azt tudtam mondani:

Hagyjátok már abba a szenvedést.

A maxiknál kifejezetten tetszett, hogy érzelmesek a számok, és az is jó volt, hogy szenvedtek hozzá, de egy albumnyit nem bírtam ki... nem érdemes meghallgatni. A maxik: Incomplete, I Still, Crawling Back To You, Just Want You To Know, ezeket érdemes meghallgatni. Komolyan mondom ez a Lost (2x12) kezd egyre gyatrább lenni, már várom azt a részt, amikor Ana Lucia és Jack összejönnek, és az egész rész Kate érzelmi válságáról fog szólni. Egy dolgot üzennék a scripteseknek odaát: Nem ezért nézzük a sorozatot...